Baracsi László, az ágfalvi hős

a „szemtelenséggel határos vakmerőség” ékes példája

„Ahogy mondtam, pár lövés … rohan az állomásra, … Baracsi parancsot teljesít… és elesik.”

Az „arctalan” hős

Az Ifj. Baracsi László római katolikus vallású, paraszti család gyermeke, aki kecskeméti hentesmesteri állásából, a Rongyos Gárda tagjaként, 1921. augusztus 28-án, Ágfalvánál hősi halált halt.

Háttér. Harc a haza nyugati területeiért

Az I. világháborút követő időszakban több “ideiglenes” állam is létrejött a Kárpát-medencében. Ezek közé tartozik a Bánáti Köztársaság, a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársasaság és a Lajtabánság is. A Nyugat-Magyarországon kikiáltott önálló Lajtabánságnak – amely csupán 1921. október 4-től november 5-ig létezett– igen komoly szerepe volt abban, hogy Sopron és környéke a trianoni katasztrófa utáni Magyarország területén maradhatott. A Lajtabánság létrejötte pedig a Héjjas Iván főhadnagy vezetésével, 1919. április 18-án megalakult Rongyos Gárdának (Kecskemét környékbeli gazdák, napszámosok és diákok) volt köszönhető. Héjjas Iván csapatai (120 fő kecskeméti) részt vettek a Nyugat-Magyarországi fegyveres felkelésben, amelynek 1921. augusztus 28-i ágfalvi ütközetében – Francia Kiss Mihály, a balszárny parancsnokának vezetésével – harcoltak az osztrák csapatokkal szemben, amely csatában hősi halált halt Baracsi László, kecskeméti legény. („Az ágfalvi kis katholikus templomnak hűvös árnyékában borult le a kóborló magyarok népe, Baracsi László, Nyugatmagyarország első halottja…”)

A hősi halott és a kecskemétiek

Baracsi László cselekedete példaadó az utókor számára, rendkívül fontos, hogy a személyéről méltóan megemlékezzünk. Ezt a városi szándékot megerősíti Bossányi Árpád pápai kamarás, magyarkeresztúri plébános 1929. szeptember 8-án, Baracsi László sírja felett elmondott beszéde is: „[…] Baracsi László! Ki vagy te, kinek sírjába millió sóhaj áll, kinek fejfája fölött imádság és áldás ölelkezik, kinek emléke előtt egy ezeréves múltú nemzet leborul, kihez elzarándokoltunk mi, bús magyarok, hogy áldott poraid fölött sírjunk és belekacagjunk a vígasztalan éjbe, hogy: lesz, lesz atyáink Istenére esküszünk, hogy – lesz magyar feltámadás!”

Az ágfalvi ütközetben részt vett kecskemétiek: Baracsi László, Francia-Kiss Mihály, Zana László, M. Kiss József, Zubornyák Mátyás és Zubornyák Sándor, Sutus Mihály, Horváth Pál és Horváth József, Szabó Sándor, Sallay Endre, Nyers Lőrinc, Rácz Dezső, dr. Tóth József.

Az emlékmű

Az Imre Gábor kecskeméti iparművész által készült emlékművet 1929. szeptember 8-án leplezték le, a két város – Kecskemét és Sopron – együttes megemlékezésén, amikor Dr. Thurner Mihály soproni, Zimay Károly kecskeméti polgármesterek, Dr. Fáy István kecskeméti főispán és Héjjas Iván országgyűlési képviselő jelenlétében Ágfalván felavatták a négy és fél méter magas, fehér kőből készült emlékművet.