Görgey János, a nagyszalánci hős

Család és tanulmányok

Görgey János 1906 október 27-én született Zsujtán egy nyolcgyermekes, református család tagjaként. Édesapja Görgey János, Zsujta település református lelkésze, míg édesanyja Győry Vilma volt. Iskoláit a sárospataki református főgimnáziumban, illetve a sátoraljaújhelyi felőskereskedelmi iskolában végezte, az érettségi vizsgát 1927. júniusában tette le.

A katona és a nemzeti érzelmű nevelő

1923. júliusában önként jelentkezett, majd hivatalos felkérést kapott a M. Királyi Hadtörténelmi Múzeum igazgatójától muzeális tárgyak gyűjtésére. 1927. október 3-tól önkéntes szolgálatra jelentkezett a Magyar Királyi 13. honvéd gyalogezred 4. századához, Miskolcra, ahol 1928. október 4-től karpaszományos őrmester rangban, hadapródként Hivatali tevékenységében jelentős momentum volt, hogy 1933. szeptember 7-én Fűzérkomlósón segédjegyzővé nevezték ki. A sportkedvelő, vidám természetű Görgey János emberközpontú, társasági, szervező személyként – hazafias magaviseletet tanúsítva – gyorsan központi elemévé vált a köré szerveződött közösségnek, a zsujtai társadalomnak és a fiatalokból alakult leventecsapatoknak. Mint leventeoktató – Füzérkomlós Levente Egyesületével – több alkalommal is kiemelt eredményeket ért el a térségi leventeversenyeken. E kiemelkedő oktatói tevékenységéért a gönci járás testnevelési és népgondozási kirendeltsége – 1936. október 2-án – pénzjutalomban, majd két évvel később elöljárói elismerésben is részesítette

1939 április Filmhíradó válogatások Európából

Ruténföld visszacsatolása

Az első bécsi döntés és ami azt Nagyszaláncon követte

Az első bécsi döntés során kialakított etnikai-nyelvi határt lehetőség szerint követő új határok ellenére számos olyan, csehszlovák területen maradt német és magyar település fejezte ki csalódottságát, melyek Magyarországhoz szerettek volna kerülni, amely konfliktusok lehetőségét irányozta elő. A Kassától délkeletre elhelyezkedő, magyar többségű Nagyszalánc is olyan település volt, mely az első bécsi döntést követően – 85 százalékban magyar terület – Csehszlovákia része maradt, a határ a falu végén, a hegygerincen húzódott. Az elkeseredett helyi magyar lakosság sorozatosan protestált ez ellen, ehhez kötődően robbant ki a határincidens is, hiszen a község jövedelmét adó fakitermelés ellehetetlenítése, az egészségügyi és hivatali ellátás nehézségei jogossá tették a lakosok elégedetlenségét. Ennek felszámolására, 1938. december 19-én a terület visszafoglalása mellett döntöttek, majd felvonultak a falu nyugati határához, amelyet fegyverropogás és gránát becsapódás követett. A határ túloldalán már előző este kitették a magyar lobogót, készültek a visszatérésre. A magyar határbiztosítóörs parancsnoka, a hadsereg zászlósa, Görgey János csapatával a térségben járőrözött, ekkor lett figyelmes a lövöldözésre. A közelben egy kőrakás mögül figyelte az eseményeket, amikor halálos haslövés érte, amelybe még aznap belehalt. A megmentésére siető Holicsfalvy törzsőrmester igazoltnak látta, hogy a cseh pénzügyőrök és csendőrök a falu szélén tüzet nyitottak a magyar útellenőrző járőrökre, amelyet Holicsfalvy tudott visszaverni. A falut Czékus Elemér hadnagy – a határbiztosító század segítségével – vette birtokba, majd visszanyomta a falu lakosságát a meghatározott demarkációs vonal mögé. A megállapított cseh provokáció következtében kialakult tűzharc ténye mellett bebizonyosodott, hogy a csehek – egyfajta megtorlásként – magyar állampolgárokat is elhurcoltak a területről. A visszacsatolást szervező tíz személy ellen bírósági eljárás indult, akiket két év börtönbüntetésre ítéltek állam ellen irányuló felforgató tevékenység jogcímen.
A magyar haza elszakított részeinek visszacsatolása érdekében hősi halált halt ifj. Görgey Jánost – 1938. december 21-én szerelt volna le a katonaságtól – 1938. december 22-én – Kassáról induló díszpompa és tiszteletadás mellett – Zsujtán helyezték örök nyugalomra