Héjjas Iván, a Rongyos Gárda alapítója

``Én katona voltam és nem hóhér!``

Héjjas Iván Kecskeméten született 1890. január 19-én. Középiskolai tanulmányait követően apja kecskeméti birtokán gazdálkodott. Az első világháború kitörésekor bevonult katonának, majd tartalékos főhadnagyként szolgált. Az 1919. esztendőben zajló Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak egyik szervezője és vezetője volt, Mint emlékezetes, Héjjas Iván (1890-1950) volt a helyi, direktórium elleni, antikommunista áprilisi felkelési kísérlet vezetője, majd Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe, melynek karhatalmi osztagparancsnoka lett a Duna–Tisza közén.

A Rongyos Gárda létrehozója

1919. nyarán – több társával együtt – létrehozta a „gazdákból és gazdafiúkból álló önkéntes csapatait”, akik „öntudatosan vallottak egyfajta törzsökös magyar mivoltot”. Az 1919. augusztus 5-én hivatalosan is nevet kapó egyesület a Rongyos Gárda elnevezést kapta, amely a Kis- és Nagykunság „verhetetlen honvédő” mentalitású férfiembereiből tevődött össze és a Héjjas Iván által kihirdetett 7 pont alapján működött.
A román megszállás ellen határozott akciókat végrehajtó Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály vezette szabadcsapatok a románok távozását követően 1919 november 19-én a déli órákban, az őrséget leszerelve Kecskeméten elfoglalták a Rákóczi-úti börtönt. A 1919. november 16. utáni napokban a román megszálló csapatok elhagyták a Duna-Tisza közötti területeket. Az átmeneti helyzetben a Nemzeti Hadsereg főparancsnoksága Héjjas Iván főhadnagyot nevezte ki Kecskemét ideiglenes városparancsnokává.

Héjjas Iván hét pontja:

  1. Magyarország a magyaroké. Magyarország határai nem a maiak, hanem a háború előttiek. Ezekért és magyar fajunkért készek vagyunk bármelyik pillanatban életünket adni.
  2. Harcolunk a nemzetközi, országvesztő vörös uralom ellen. Harcolunk az istentelen és hazátlan rombolók ellen, de a feudális születési előjogok ellen is egyaránt.
  3. A pacifizmus csak álmodozás – amennyi a fegyvered, annyi az országod és a kenyered.
  4. A földbirtokegység legnagyobb határát a mezőgazdasági termelési eszközök fejlettsége határozza meg. Az ezen felüli birtokra földreformot követelünk, a négy évig becsülettel vérét áldozó nincstelen parasztságunk javára – az egyetemes magyar népszaporulat és népjólét érdekében.
  5. A bank- és ipartőke kérdéseiben a döntő szó az államé legyen a nép érdekében – és ne fordítva.
  6. A munkaadó és munkás harcában álljon az államhatalom igazságos védőként a munkás mellé.
  7. A magyar élet minden síkján magyarok legyenek a vezetők.

Nyugat-magyarországi harcok „Civitas fidelissima”

A Héjjas különítmény már korábban is akciókat hajtott végre Ausztriában. 1920. június 20-án éjszaka 117 fővel meglepetésszerűen rajtaütöttek az éppen Szibériából hazatérő hadifoglyokat ünneplő Fürstenfeld községen, elfoglalták a csendőrséget, rendőrséget, laktanyát és az országosan is jelentős fegyverdepóból négy teherautónyi fegyvert szállítottak Magyarországra. Ezekkel fölfegyverkezve, a csapatok sikeresen akadályozták meg a mai Burgenland, Ausztriához való csatolását, és a Lajtabánság 1921. október 4-i kikiáltásával kikényszerítették a soproni népszavazást (1921. december 14-16.). Mint tudjuk, a velencei egyezmény alapján az 1921 december 14-16. között tartott soproni népszavazáson 15 343 fő Magyarország, 8227 fő Ausztria mellett szavazott.

1921. augusztus 27-én este 11 óra körül megjelent Sopronban 120 – jelentős részben kecskemétiekből álló emberével – Héjjas Iván, Gévay-Wolf Lajos Sopron vármegye alispánja támogatásával. Másnap délelőtt 11 óra körül a három csoportra oszlott felkelővel (a balszárny parancsnoka: Francia-Kiss Mihály, közép: Maderspach Viktor, jobbszárny: Kaszala Károly, a híres repülő) támadást indítottak Ágfalva és Kismarton irányába. A sikeres előrenyomulás eredményeképpen a balszárny elfoglalta Ágfalva állomását, viszont a közép lemaradása miatt az előőrsöt majdnem bekerítették, erre Héjjas Maderspachot a kecskeméti Várkonyi Sándorra váltotta fel. A bekerítéssel fenyegetett felderítő előőrs visszarendelésére vonatkozó parancs továbbításakor esett el az első felkelő, a kecskeméti Baracsi László. Az ágfalvai csata rendkívül jelentős volt abból a szempontból, hogy megakadályozta Sopron és környéke megszállását, alapot jelentett a további ellenálláshoz és diplomáciai lépésekhez.

Héjjas Iván 1927–1931 között a fajvédő Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programjával a kunszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője lett.

A trianoni láncok ``meglazítója``

A Rongyos Gárda későbbi is jelentős szerepet játszott a trianoni bilincs megroppantásában, a sikeres revíziós küzdelemben. A megszállók folyamatos nyugtalanításával, propagandatevékenységgel és gerillaakciókkal előkészítette a Felvidék déli sávját felszabadító 1938-as első bécsi döntést, majd Kárpátalja 1939-es visszavívását. Mi több, a Rongyos Gárda számos harcosa a lengyel testvérek segítségére sietett 1939 őszén, és közösen harcoltak a német megszállók ellen, akik több mint 70 magyar rongyost elfogtak és partizánként ki is végeztek.

Eközben Héjjas Iván a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium közlekedéspolitikai szakosztályának munkatársa, majd 1940-től a közforgalmi repülési ügyek szakosztályvezetője, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének társelnöke (1941–44) volt.

A kommunista bosszú

Magyarország szovjet megszállását követően Héjjas Iván és társai ellen koncepciós pert indított a kommunista hatalom. A 45 személyt felölelő eljárást az ÁVH nyomozási módszerei jellemezték, kényszervallatások mellett folytak a kihallgatások, amelynek eredményeként Héjjas Ivánt – 1919-es hazafias helytállása miatt –, a Népbíróság, 1947. május 13-án távollétében – első fokon – halálra ítélte. A kommunista túlsúllyal működő Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. július 28-án megerősítette illetve jóváhagyta az az ítéletet, amelyet Héjjas Iván Spanyolországban, Vigo városában ismert meg. A betegséggel küzdő Héjjas röviddel az ítélet kihirdetése után, műtét után bekövetkezett belső vérzésben vesztette életét, 1951. február 10-én.